A világ közvéleménye Izrael Állam megalakulása óta, sőt, a cionista területszerző, telepalapító mozgalom megszületése óta gyakran ismételgeti azokat a kliséket, hogy a zsidó lakosság gyarapodása, terjeszkedése, amely az államalapításig és Izrael megszilárdulásáig vezetett, mindenestül illegális, erőszakos és jogtalan. A fenti mondatok, a hajó konvoj elleni támadás kapcsán is fel -fel bukkan, mint ráerősítő érv az izraeli terrorra.
A világ általában csak a földviták egyik oldaláról értesült, pedig sokszor az örökölt viszonyok kuszasága önmagában is lehetetlenné teszi a világos ítéletalkotást. Egy nem régi botrány történetével illusztráljuk ezt – nem Izraelből, hanem a Gázai-övezetből érkezett hír alapján.
A Haaretz és az International Herald Tribune arról számolt be, hogy a Gázai-övezet legdélibb városában, az egyiptomi határnál, Rafahban palesztin lakosok voltak kénytelenek végignézni, hogy a hamaszos hatalom buldózereket küldött nemrég épült házaik eltávolítására. A lakosok sátrakba húzódtak, és nem értik az eljárást. Méltatlankodva hivatkoznak az újságíróknak arra, hogy ugyanez a Hamasz-kormányzat a rakétaprovokációk utáni, legutóbbi izraeli offenzíva idején még teljes propagandagépezetével őket ünnepelte. A „palesztin életerő” jelképeinek állították be a háborúban megsemmisült házaik helyett a déli határnál építkező családokat. Külön hangsúlyozták, hogy azok a házak illegálisan becsempészett építőanyag felhasználásával épültek – tehát az építőanyagokra is vonatkozó izraeli blokád megtörésével készülhettek el.
Mi történhetett, hogy ekkorát fordult a Gázai-övezetben tejhatalmú hamaszos politikusok véleménye? Nemrég, arab országok által finanszírozott segélyforrások egy újabb látványos projekt magvalósítására nyitottak lehetőséget. A Gázai-övezet vezetői muszlim vallási központot akarnak építeni, vallási iskolával, mecsettel. Ki is szemelték a megfelelő helyszínt: egy hatalmas (a telekkönyvek szerint), kormányzati tulajdonban álló területet. Ám amikor megkezdték a tervezést, kiderült, hogy azon a telken már házak állnak: éppen a „blokádtörő hősök” házai. Az izraeli határtól idemenekülők ugyanis önkormányzati telkeken emelték új otthonaikat. Csakhogy ők is arra hivatkoztak, hogy „megvásárolták” a telket. S vajon kitől? Egy beduin nemzetségtől. A Hamasz-vezetés a beduinoknak ajándékozott egy jelentős területet Rafah telkei közül – és senki nem vette észre, hogy a berendezkedő beduinok a szomszédos, kormányzati tulajdonú telkeket „adták el” az építési telket kereső palesztin családoknak.
Így történt, hogy megindultak a Hamasz dózerei…
A Haaretz és az International Herald Tribune arról számolt be, hogy a Gázai-övezet legdélibb városában, az egyiptomi határnál, Rafahban palesztin lakosok voltak kénytelenek végignézni, hogy a hamaszos hatalom buldózereket küldött nemrég épült házaik eltávolítására. A lakosok sátrakba húzódtak, és nem értik az eljárást. Méltatlankodva hivatkoznak az újságíróknak arra, hogy ugyanez a Hamasz-kormányzat a rakétaprovokációk utáni, legutóbbi izraeli offenzíva idején még teljes propagandagépezetével őket ünnepelte. A „palesztin életerő” jelképeinek állították be a háborúban megsemmisült házaik helyett a déli határnál építkező családokat. Külön hangsúlyozták, hogy azok a házak illegálisan becsempészett építőanyag felhasználásával épültek – tehát az építőanyagokra is vonatkozó izraeli blokád megtörésével készülhettek el.
Mi történhetett, hogy ekkorát fordult a Gázai-övezetben tejhatalmú hamaszos politikusok véleménye? Nemrég, arab országok által finanszírozott segélyforrások egy újabb látványos projekt magvalósítására nyitottak lehetőséget. A Gázai-övezet vezetői muszlim vallási központot akarnak építeni, vallási iskolával, mecsettel. Ki is szemelték a megfelelő helyszínt: egy hatalmas (a telekkönyvek szerint), kormányzati tulajdonban álló területet. Ám amikor megkezdték a tervezést, kiderült, hogy azon a telken már házak állnak: éppen a „blokádtörő hősök” házai. Az izraeli határtól idemenekülők ugyanis önkormányzati telkeken emelték új otthonaikat. Csakhogy ők is arra hivatkoztak, hogy „megvásárolták” a telket. S vajon kitől? Egy beduin nemzetségtől. A Hamasz-vezetés a beduinoknak ajándékozott egy jelentős területet Rafah telkei közül – és senki nem vette észre, hogy a berendezkedő beduinok a szomszédos, kormányzati tulajdonú telkeket „adták el” az építési telket kereső palesztin családoknak.
Így történt, hogy megindultak a Hamasz dózerei…
